Épp online traininget kellene vennem. Egész nap, minden nap mostanában. Le kell porolni a múlt évezredben szerzett tudás egy részét – azok a szép egyetemi évek… A nosztalgia nem csak a nem technikai jellegű végzettségűek kiváltsága. Amikor pár éve utaztam a vonaton, fiatal, talán szinte frissenvégzett 
közgazdász illetve médiaszakemberekkel (meg talán egyéb nem technikai terület is akadt) voltam összezárva. Már kezdtem örülni, hogy végre értelmesen elbeszélgethetek hozzám hasonló sorstársakkal, amikor a régi számítógépekre terelődött a szó. Mihelyt a Plus4-et (és hasonlókat) egy mondatban említettem a nosztalgiával, nagyon furcsán kezdtek nézni. Nem is tudom, hogy gondolatban kinevettek vagy felnégyeltek, ám megosztották velem nézetüket, miszerint fölöttébb morbid dolog technikai dolgokkal kapcsolatba hozni a nosztalgiát. Hát szerintem nem, és ezt közöltem is velük. Azt már csak itt jegyzem meg, hogy én sem vetemednék arra, hogy kizárjam a nosztalgiát használók köréből mondjuk az agysebészeket vagy tőzsdeszakembereket saját szakterületük vonatkozásában. Extrém példaként még egy tömeggyilkos is érezhet nosztalgiát, és ez ellen semmit sem tehetünk. Mert ez egy természetes emberi érzés. Senkinek sincs joga megfosztani bárkit is a nosztalgia érzésének indokoltságától vagy inkább jogától, bármilyen területről legyen is szó. De még ha megpróbálnánk, sem sikerülne. Legfeljebb szerezhetünk egy rossz napot számára, ha – akár burkoltan is – kinevetjük. Persze csak akkor, ha az illető hajlamos figyelni az emberek róla alkotott véleményére.
Nosztalgia… lássuk csak. Kedden is beszélgettem lányokkal szaunában, de ezúttal nem az infrában, hanem a másikban. Nomeg nem eggyel, hanem kettővel. Ezúttal a hőmérséklet és páratartalom értékének “lekérdezése” volt az apropó. (Ők próbálták megtudni, én kinyertem az információt a fali mérőműszerekről:)