ZeBlog - az üres lap :)
-= Year 2002 =-
Szóval itt majd jól lesz valami, de egyelôre nincs sok...

2002. december 18-án, 23:53-kor, "Endevouring Anew"
valós :( világ álomvilág :)
Furcsa fordulatot vettek a dolgok. A hasáb neve hamarabb született, mint az egyik tévén futó SOR (Soap Opera Realtime). A műsort nem nézem és nem is reklámozom. Az én hasábcímem különbenis ősibb és eltér a két név...

Furcsának tűnhet, hogy mit keresek itt a bodabros.hu-n. Iszonyúan rendes haverjaim megszántak és szorítottak egy kis helyet a tárterületükön. Lehet, hogy néha mondok egy-egy jó szót is róluk.
Hogy én mennyire mérhetetlenül kedves és rendes vagyok...

A hetem jól indult... Az autópályát túléltem, bár a sávváltás életveszélyes vala. A cég parkolójában derült ki viszont este, hogy leszakadt a stabilizátorom, ami miatt ott kellett vesztegelnem (ha az autópályán szakadt volna le, az intenzíven írnám e sorokat, ha lenne notebookom...). Tiltakozásom ellenére Édesapám és Öcsém otthonhagyott albikulcsommal (természetesen autóval jöttek és a kulcsot magukkal hozták, csak hogy nehogy már támadható legyen a mondat :)) 200km-t legyűrve segítségemre siettek és papám felkötözte a tönkrement alkatrészt. Negyvennel cammogó autómat felügyelve elkísértek egy jóhaveromhoz, akinek a garázsában nyert menedéket sérült vénautóm.
Családtagjaim elvittek cuccommal együtt az albimba, aztán útnak indultak a hosszú útra. Ezúton is köszönöm családom hihetetlen mértékű önfeláldozását és szeretetét.

Kedden kiutaztam a jóhaveromhoz és elindultunk az alkatrészvadászatra. Nagyon drága volt minden, speckó csavar darabja 4800 HUF, és kettő kellett. Vacak csődarab (hátsó keresztstabilizátor), zsír új, márkaboltban 60 rugó, bontóban 18. 3/4 öklömnyi középen lyukas gumibak 1400 HUF, kettő kellett. Jóakaróm be is szerelte a cuccokat és meggyőzött arról, hogy kopott nyári gumijaim életveszélyesek. Ezúton is köszönet a sok-sok segítségért, sokat számított, hogy nem kellett százezreket elköltenem úgy, hogy január közepéig nem tudtam volna használni az autót.
Gatyám ráment de ma reggel, a soroksári úti csőtörés okozta forgalmi zűrzavaron átverekedve és a munkából igazoltan lógva, lecseréltettem a kopott nyári abroncsokat vadiúj téliekre.

Ezekkel király kis traktornak tűnik a szekerem... :))) (A kuruma olvasatú japán kanji egyik jelentése személygépkocsi, míg a másik: szekér) Ezerszer jobb így vezetni... Mondhatnám: Die Another Day ;))

Azt hittem, megőrülök ezen a héten, de mára rendbejöttem. A könyvelőnél tett látogatásom megnyugtatott kissé, külföldi jóbarátom levele pedig szintén pozitívan hatott rám. Ráadásul rájöttem, miért nem megy nálam az egyik mobilszolgáltatónál kötött GPRS-net alapú kapcsolatom. Kell hozzá a Dialup Networking is, de ezt nem tudták megmondani az ügyfélszolgálaton... Telepítsem újra a rendszert?... Hülyeség. Mindegy, a lényeg, hogy működik!

Happy End[?]

Egyre kevésbé találok magamnak szórakozást. Mindenem megvan, és ez elszomorít. Néha álruhában, aggódó testőreimet kicselezve a nép közé vegyülök és kicsit mindennapi életük részévé válok. Senki sem sejti, ki valójában a tejesember, az antigrav-bringa szerelő vagy akár az edzőterem tulaja és tanára. Néhány nemrég kifejlesztett kifinomult technológiát is bevetek, de legtöbbször csak adom önmagamat. Arctalan vagyok és senki sem gyanakszik.

Újabban hobijaim közé tartozik az intergalaktikus utazgatás és a XW3202S88-as rendszer kiváló, hófedte, oxigéndús légkörű bolygóin való hagyományos, 21. századi versenyautókkal lefolytatott száguldozás. Persze azért feltápoltam előtte a gépeket, hogy jobb legyen a dolog. Antigrav nélküli aszfalt-, azaz inkább jégördögök ezek, tüskés, extraszéles kerekekkel, ötezer cc-vel, agyontuningolt motorral. Természetesen hülye nem vagyok, balesetre is gondolva beszereltem egy vész-antigrav egységet plusz néhány minihajtóművet. A navrendszer is hi-tech. Egyszóval: No Fear :)))

Más értelemben sem félek: embereim végre befejezték a nagy projectet. Mostantól TELJESEN halhatatlan vagyok. Azonnali regenerációra képes a testem, akár a fejemet is levághatják. Egy titkos és nem publikált fejlesztésnek köszönhetően pedig akkor sincs gond, ha minden sejtem egyszerre pusztul el: minden nap készül rólam mentés. Sajnos még a lényegéről sem beszélhetek ennek a lélegzetelállító fejlesztésnek. Mindenki saját fantáziájára bízom.

Na lassan megyek, mert már nagyon vár rám. Õ!

2002. július 04-én, 20:52-kor, "Die Cockroach, Die..."
valós :( világ álomvilág :)
Belső konfliktusba kerültem önnön magammal a héten. Eddig soha nem láttam még csótányt, de ez az első találkozás halálos volt.
Neki...

Újabb elemeznivaló a tisztelt Z-elemzőknek...
(ketten vannak, és nagyon össze tudnak beszélni :)

Az Elnök Úr épp az M-betűs városok ünnepének lebonyolítási tervéről tárgyal, kérem, keresse később...
2002. április 21-én, 22:23-kor, "Choose Life"
valós :( világ álomvilág :)
13:13 -- Választok. Jól.

18:40 -- Virágzó, színpompás kertben, kellemes cseresznyevirág-illatú meleg nyári estén, a szokottnál nagyobb lelki nyugalommal szállok be az autó hátsó ajtaján.

19:00 -- Az IC útnak indul, integetve búcsúzom családom egy részétől. Újabb esély, hogy lássam szülővárosomat a naplemente előtti színáradatban..

19:15 -- Gyönyörű táj stimulálja vizuális receptoraim, a távoli hegyek kékje, a közeli mezők és erdők mélyzöldje, s a vonuló fellegek acélkékje - amint fátylat von a lenyugvó Nap narancsfénye elé -, leírhatatlanul maradandó élményt képeznek emlékképeim halmazában. A gyorsforgalmi útra vezető, épülő bekötőutat újra megcsodálom, felemelő, amint a földsánc csupán a sínek által megtörve, ám erős betonhíd segítsége által az útkezdeményt a horizont felé juttatja.

este tíz után -- Azt tudom, hogy jól döntöttem, de úgy tűnik, túlságosan sokan választottak másik utat. Most aztán nekünk annyi, jön a tandíj, kedvezményes hitellehetőség megszüntetése, ilyesmi... :(

Mi mást várhatnánk egy bankártól... :)

Az Egyesült Világok Elnöke sajnos épp tárgyaláson van. Esetleg hagy neki üzenetet?...
2002. március 23-án, 23:33-kor, Future in Mist...
valós :( világ álomvilág :)
22:06 -- Friss, tavaszi virágillat járja át az éjszakába burkolózó tér hűvös levegőjét, amin átvágok, bőrkabátos gengszták mesélik egymásnak történeteiket, kutyák rohangásznak fel-alá, a metrólejárat hívogat - a föld alól felsejlő fény az otthon melegének és nyugalmának ígéretét hordozza.

22:25 -- A ház beléptetőrendszere tréfát űz velem: nem vagyok elég gyors a lakásazonosító begépelése után a csillag-gomb megnyomásával, így a beléptetőkód utolsó száma újabb lakásazonosítóként értelmeződik, azonnal ébresztve szerencsétlen lakókat. Mérgem levezetéseként járok egy kört a háztömb körül. Életemben először teszem..

most itt ülök, és blogot írok. Az új albiról - akarom írni, bérelt garzonról - most nem írok. K3y szerint ez nem albérlet, hanem bérelt lakás, és az új lakóházak, melyek városszerte épülnek sem lakóparkok, hanem társasházak. Nos.. A helyzet az, hogy mindenki máshogy hív mindent, nem biztos, hogy mindig van egyezményes nevezéktan :)

Lehangoló hét vala, és ha lehet, a szombat még ennél is lehangolóbb volt, ezért jónak láttam törzshelyem meglátogatásával zárni. Imádom a kínai kaját, és egy a szülővárosomból való kedves lánnyal való telefonos kommunikáció csak fokozta hangulatjavulásom mértékét. Nagyon jóllaktam, gondolom a kínai tulaj is örült, hogy nagyétkű törzsvendégük újra meglátogatta őket. Holnapra is vettem kaját, mert be kell menni dolgozni, különben kirúgnak, a cégtulaj csúnyán megfenyegetett csütörtökön. I must stop being a company-slave... sooner or later. However the former would be best considering my poor nerves :)

A túlzott jóllakottság nem mindig kimondottan jó érzés. Főleg ha sétálni kell utána egy darabon. A mai bejegyzés első mondatában említett virágillat viszont sokat dobott a feelingen. Csak ne lett volna olyan kellemetlenül hűvös a levegő...

A hangulatrobbanásra a szombat esti humorműsor tette fel a koronát - tudoom, a fogászaton meg a fogorvos.. Szakállas :)

Nagyszerű érzés látni, hogy az emberiség boldog és egységes. Mivel szerény vagyok, most nem említem, hogy ez nagyban nekem és lelkes munkatársaimnak köszönhető. Voltak ugyan, akik azzal vádoltak, hogy átvettem az ismert világ fölött az uralmat, de kiderült, hogy nem volt igazuk. Az a rengeteg technikai vívmány, amivel elárasztottuk a piacokat, amelyeket kedvezményesen bocsájtottunk a kormányok rendelkezésére, egy jobb jövőt teremtett. Ez az egész már majdhogynem utópisztikus. Leginkább az hatott meg, amikor a Föld országainak megbízott képviselői egyhangúlag felkértek, tanácsadóként segédkezzek munkájukban, és dolgoztassam ki egy (világ)központi koordinációs központ tervét, melynek elnökletére -ugyancsak egyhangúlag- szintén felkértek. Szerényen nyilatkoztam és diplomatikusan. Igent sem mondtam és nemet sem. Azt hiszem el kellene fogadnom ezt a nagylelkű ajánlatot. Igen, ezt kell tennem :)

Végre üzemképes az új transzportációs rendszerünk. Számos nagyváros számos helyén teleportkapukat állítottunk fel. Egyelőre egy kicsit drága az utazás - nagyjából egy-egy (az uticélban egyező) repülőút árának kétszerese -, de lesz ez olcsóbb is, ahogy a kereslet megnövekszik.
Voltak ugyan kezdeti problémák (strukturális retorzió, anyagvesztés, váratlan öregedés vagy fiatalodás, halál), de a rendszer már teljesen biztonságos és teljesen tesztelt.

Egy hölgyismerősöm (és sok száz levélíró) kedvéért így a végén még említést teszek szerény lakomról, ahova nemrég költöztem át.

Mivel galaxisunkban nem találtam megfelelő bolygót, építtettem egyet egy aranyos kis naprendszerben. (A napja már csak pármillió évig bírja mostani állapotában, így előbb-utóbb új helyet kell néznem az én kis "tamagochimnak", ami vagy egy másik, már meglévő naprendszerbe való betuszkolást fogja jelenteni, vagy létrehozok egy naprendszert galaxisunkban, esetleg egy alternatív univerzumban)

Nos, a házikó egy 20km x 20km-es telek kellős közepén terül el. Egyik oldalról egy hatalmas fenyőerdo veszi körül, mely később a lombhullató minden fajtáján keresztül füves szavannába csap át. (Valószerűtlenül hangzik, ugye?:) A másik oldalról egy gyönyörű kristályvizű tó övezi, nagyszerű fürdőzési lehetőséggel és gazdag halállománnyal.
Maga a házikó pusztán 2km x 2km-es helyet foglal, melybe persze beletartoznak a kertek, a parkok, az úszómedencék, teraszok, belső ligetek, halastavak, stb. A kedvencem a japánkert, néha órákat tudok ott eltölteni. Akár a legfontosabb értekezlet kellős közepén is visszavonulok ide, annyira szeretem. Természetesen az időmanipulációs technológiánk használatával tehető ez a képtelenség megvalósíthatóvá.
A szobák változó méretűek, a 10x10-estől kezdve megtalálható minden a 100x100-asig. Ezt egyrészt a hat emelet és a húsz pinceszint teszi lehetővé, másrészt viszont a frissensült építészeti technológiánk a térgörbítés. A ház belső tere valójában másfélszerese annak, amit a külső kiterjedések megengedhetnének.
Mellesleg a szobák belmagassága 2 és 10 méter között változik.

Nem teszek külön említést az egységes belső telekomm rendszerről, a holoképernyős megjelenítőeszközökről, a hangvezérelt szobamenedzsmentről, a szaunákról, fürdőkről, holotermekről, mesterséges cseppkőbarlang-rendszerekről, melyek tetszőlegesen eláraszthatóvá tehetők -ha netán kedvem szottyan egy kis Lara Croft Live-ra-, rejtett barlangüregekről, titkos átjárókról, stb, stb. A biztonsági rendszerről pedig inkább meg se mukkanok. M..

Na ugye, milyen jó biztonsági rendszer? :)
(Vajon a bioragtapasz újrahasznosítható hulladék?:)

A parkológarázs-rendszerem 200 szintet foglal el a föld alatt, átfedésben az említett pinceszintekkel.
Autógyűjteményem ma lett teljes.. Nade inkább nem vágok fel ilyesmivel, mert nem illik :)

Lassan búcsúzom, hisz vár az á--

2002. február 28-án, 21:22-kor, farewell, my old place, farewell...
valós :( világ álomvilág :)
Exceptional entry, I must admit... There wasn't any English one in ZeBlog's history. Thus far :)

But why not break some rules. It rules... breaking them, that is. 'S not something I do every day, now is it? ;)

I'm spending the hours of my last night in my current rented flat typing this log entry. This is the last one written at my old place so it must be a special one. I'm working on it hard to make it so. :)

There is a good album I'm really fond of listening to these days. ( thrice daily, really! :) It's "200 Pa Wstechnoy" from Tatu. Right, it's Russian. ...Russian and very good too. Russians are really good at many-many things. To begin with, they've got sharp and bright SW-developers. They are _forced_ to be very good at things. Just like Hungarians! We are/were also forced to get creative till reaching mature age. Now that things in this country are changing slowly but surely towards extremely hopeful and happy end, the new generations grow up less and less in need of creativity. This is to be noticed in Western Hungary (that is: Budapest Country and the rest of Western Hungary) more intensively than in -say- the Eastern Ends, where the work force is financially respected almost twice as little as in BP or Pannonia.

I'm not saying that youngsters are more stupid and more into consumer-way set of thought. They are just more free. Free of fear from punishment at school and at home. Free of fear from the future... etc, etc.

They are also freely and boldly marching following the Path -soaped up to a wide road by generations of the past and present, the stones of which having been glued together with their sweat and blood ( leaving out only the part about tears, which -if included- would make it a bit more Churchillish ;) - towards the ultimate model of consumer society..

I'm not saying either that this country is deliberately split into three-four small kingdoms. That would be too political :)

And that's not something I can allow or forgive myself ;)

Rather than getting deep in Swamp Politics, I decided to start thinking of a new chance on the horizon, as far as the other gender is concerned. Who knows what the future might hold...

Not any news, really..

Except... that I've just had some new pocket universes created. Just for me and my girlfriend.

There are so cool places in them, really. My new universe designers really know their profession.. Just a hint of idea from me and they are on it at full throttle. You wouldn't imagine how fast they can work. A few weeks of hard work and there it is, finished, tip-top, waiting for us to try it, experience it, enjoy it. She likes both ocean and desert planets. I'm more interested in variety of terrain patterns :)

Forgot to mention the best part in it.. I can control everything happening in such a pocket universe. I have already considered further commercial possibilities, however strictly after the testing period :)

Well, here I lie on my back on a moderately sunny (the temperature's never higher than 25 Celsius and never lower than 18 :), sandy beach, sipping alcohol-free cocktail and watching as she rushes back from the royal-blue ocean - apparently having lost her swimming suit somewhere in the process. She comes to a halt, beckoning to me. When seeing that I'm still busy with finishing this log, she starts nearing again - her perfectly shaped, pleasantly sized suntanned bosoms and her precious hip sensuously moving around rhythmically, the sweet morning breeze playing with her long lightbrown hair. Once she is here, she catches my hand and starts dragging me towards the mighty waves of the big blue ocean. I--

2002. február 25-én, 18:18-kor, rain, misty rain...
valós :( világ álomvilág :)
Odakinn esik. Áldott, tisztaságot hozó esô... Idebenn kicsit hűvös van, maxon van a gázüzemű cserépkályha. Forró levest kortyolok nemsoká, ám elôtte zoknit húzok, mert kezd fázni a lábam :)
Nna, így sokkal jobb.

Holnap a munkahelyen valószínűleg csak ketten leszünk, mert mindenki más totál megbetegedett. Mi, akik maradnak sem vagyunk túl jól...

Pihentetnem kell a szememet, mert valami ér félóránként elkezd vibrálni... kicsit félek.

Költségkímélô programtervem egybeesik "pompás elszigeteltségemmel"... Ma nem vettem semmi kaját, csak a meglévô készletbôl gazdálkodtam. Ez nagyszerű, mert így talán ki tudom húzni fizetésig. Kínaiba sem fogok menni, hacsak nem hívnak :)

--századeleji munkássors...

Tegnap degeszre zabáltam magam vidám társaságban. Manapság minden este ezt teszem. Persze nem tűnhet bölcs dolognak... Én sem tennék ilyet, ha tudósaim ki nem fejlesztették volna a teljes szervezet működését szabályozni képes rendszert. Mindent képes vagyok finomhangolni. Meghatározom, mit mire alakítson a szervezet, és mindezt egy kellemes szoftveres kezelôfelületen keresztül. Volt vagy negyven kiló fölöslegem, elindítottam egy szervezetkímélô restrukturációs programot, és simán lement hamar, anélkül, hogy ez kárt okozott volna a szervezetben. Ja, és semmi fogyókúra meg ilyenek! Annyit zabálhatok, amennyit csak akarok.

Félelmetes, hogy eleddig szervezetünk olyan volt, mint egy fixparaméterezésű program, ahol a paramétereket a gének által kapja meg a szervezet...

Azt már csak zárójelben említem meg, hogy ezen bonyolult eszközrendszernek köszönhetôen bizonyos értelemben halhatatlan vagyok. Azaz kizárólag erôszakos halált tudok halni, de ezen a problémán is dolgoznak már embereim...

Hát lassan mennem kell, vár az ágy. Hééééé--

2002. február 24-én, 21:42-kor, the beginning of a splendid isolation...
valós :( világ álomvilág :)
Mivel már teljesen bizonyossá vált, hogy -valamilyen misztikusnak tűnô okból kifolyólag- taszítom a másik nemet, s minden próbálkozásom kudarccal végzôdik immár lassan 26 éve, ki kell jelentenem, hogy "ez a világ a létezô világok leg"szemetebbike. Általánosságban kijelenthetô, hogy nem nekem való, ezért újra sajátot kell alkotnom magam részére, mint tettem azt kisiskolás koromban is. Splendid isolation.. hmm.. és ez sokkal jobb lesz, mint a briteké annak idején... Igen. Pontosan. Elszigetelem magam, mert az jó és jól esik, újra fentrôl, kívülrôl szemlélem majd az embereket, ahogy azt kell, megfigyelôként.

Utazásom kissé nyugodtabb volt. A vonaton szerencsére a jegyem folyosó ÉS ablak mellé szólt, így majdnem egyedül élvezhettem az utazást. Szemben sajnos egy hosszulábú ifjú ült, aki elôttem foglalta el helyét, és végtagjait nem volt képes széke alá tuszkolni. Zenét hallgattam mindvégig és Terry Pratchett "Guards! Guards!" című írott művét élveztem, természetesen az eredeti brit verziót (mi mást?:). Egy kisgyerek egész idô alatt fel-le rohangált az ülések között, irígyeltem kimeríthetetlen energiái miatt, ám egy idô után idegesítôvé vált.. ..volna, ha nem vagyok egy végtelenül türelmes és elnézô ember. Az égimeszelôt sem rúgtam bokán, amiért a zenéje ritmusára lábaival döngette a padlót. :)

Vidámság kerített hatalmába. A Wizja Le Cinema csatornán eredeti angolban élvezhetem épp most Shakespeare "Much Ado About A Nothing" című művének filmvászonra vitt verzióját. Tök jó film, és rengeteg britet nyomnak benne, ahogy azt kell. Az egyik fôszereplô tisztára úgy beszél, mint John Cleese! (és úgy tunik, mintha ô lett volna a fôgonosz a Patriotban... bár lehet, hogy tévedek..) (Mellesleg egy másik fôszereplôvel kapcsolatban: voltak Olaszországban annak idején néger hercegek?... :)

Nemrég nem hittem a fülemnek. Elképzelhetô, hogy a SouthPark Movie-ban a V-chipet bemutató tudós hangja Eric Idle? Nem hinném, hogy tévedtem volna! :)

Valamelyik nap munkába menet "Bring out the Dead" feelingem volt. Befordultam egy sarkon, és egy sebességváltással szenvedô mentôautót láttam. Miután sikerült a sofôrnek megtalálnia a biztos egyest, az életek mentôi továbbdöcögtek.

Most pedig újabb kívülálló-idôszakom kezdetét megünnepelendô nézek valami teát. Azt teszem majd, amit Governor javasolt/ parancsolt a sarokba szorított Turkish-nek a Snatch-ben... "Put the kettle on!"

De lássuk a dialógus végét:
- You take Sugar?
- No, thank you, Turkish! I'm sweet enough.

*SNITT*

A Világbékét tegnap megteremtettem. Most alszom s nem zavarhat senki :)
2002. február 20-án, 20:19-kor, sötét fellegek, felmentô fuvallat...
valós :( világ álomvilág :)
Kedves naplóm... (ejj, de nyálas szöveg:), ma kezdetben azt akartam ide leírni, hogy "halál, halál, halál", de eldöntöttem, hogy optimista leszek, így nem teszem! :) Élet, Élet, Éleeeeee--
2002. február 11-én, 19:19-kor, a belelendülés hete?...
valós :( világ álomvilág :)
Vasárnap 17 körül. A sötétségbe burkolózó szobát csak a kábelmodem és a számítógép misztikus fénye szinezi be kissé, a hangszórókból Tsujiko Noriko kísértetiesen egyedi zenéje árad, a függönyön át látszanak a domb lakótelepei, a domb fölött mélykék felhôk, aljukat a nyugvó Nap utólsó energiahullámai borzolják narancslilává; ahol a felhôk végetérnek és az extravagáns betonbunkerek csúcsai kezdôdnek, a tiszta égbolt kékje éles kontrasztot képez a domb sötétlô folttömegével, s az elôzôekben ecsetelt egyéb látványelemekkel. A látvány és a hangulat lenyűgözô, mondhatnám, megismételhetetlenül egyedülálló. A fájdalom és szomorúság az ágyon pihenve ér utól, pénteken este érkeztem szülôvárosomba, és máris indulhatok vissza az idegen földre, hogy hétfôn újra járomba fogjanak. Cégrabszolgasors, mondanák egyesek..

Vasárnap 19:00. Az IC indul, integetek családtagjaimnak, aztán a kép egyre gyorsabban változik. Modernkori ukiyo-e? (Tovasuhanó Világ Képei, így nevezték az ôsi japán metszeteket)

Vasárnap 21:21. A föld alatt várok egy halom tovaszáguldó fémdobozra. Telefonbeszélgetésembe beleszűrôdnek a sokasodó várakozók beszédhangjai. A csend órákkal odébb vár reám..

Hétfô 00:56. A csend hívogat, az ébredés fájdalom-gondolata elfeledtetésének ígéretével. Vár és magába fogad az áldott örvény, majd a fekete csendtenger..

Hétfô. Újabb ébrenlét. A sikerek és bukások napja a tavasz elôhangulatával, és egy kellemes, enyhe zápor ajándékával megfűszerezve. A csendtenger hívogatva támadja újra és újra tudatom határvidékét..

Úgy érzem, hasábot akarok váltani..

Ma jó napom van. Fel sem keltem, csak aludtam. Na jó, nem csak aludtam :)) De most igen.

 

Akkor mindez hogyan került ide? Egyszerű. Zsír új fejlesztés. Álmomban képes vagyok tudatom egy részével gondolkodni és a gondolathullámaimhoz rendelt eszközöket utilizálni. Mivel nagyon ki vagyok ütve, aludnom kell, ugyanakkor viszont a bloggertársadalom haragját sem akarom kivívni.. Kompromisszum. Jó dolog.

 

 

Jaj, mi az, éppen ébresztgetnek. Nôk.. Semmi sem elég nekik ;)

logou--

2002. február 04-én, 22:40-kor, el tudok aludni a sok sokk ellenére?...
valós :( világ álomvilág :)
Az elôzô hét nem is volt olyan szürke, mint ez a háttér itt. A rózsaszín hasábból is átszivárgott ez-az. Hát igen.. Power of Wishful Thinking, Be Blessed..
Mintha sorsunk kvantált lenne. Vagy csak azáltal válik azzá, hogy hetekre bontjuk? Lehet. Ez a hét mindenestre rosszul indult. Szerencsétlen fordulat szerencsétlen fordulatot követett. Ezért gazdagodnak meg a vendéglôk, kocsmák: ha jó a kedvünk: ünneplünk, ha minden összeesküszik ellenünk, azért költjük a pénzt. A pénzem így is, úgy is fogy :(
Már régóta nem írtam, mert elég jól ment minden, de "ez nem rendszer" -k3y szavaival élve-, így virtuálpapírra vetem gondolataim újra. k3y-jel kiderítettük, milyen is sötét énem egy része. Csak nehogy pszichotanácsadásért is fizetnem kelljen :)
Ma érkeztem meg Pittsburgh-bôl. Nagyon ismerôs volt a város, mintha jártam volna már ott valamelyik másik életemben..
Hihetetlen, de ma valami apróság elrontotta a kedvem, ezért úgy döntöttem, kipróbálom a legújabb fejlesztést. Mindenki ismeri a híres gengszterszimulátort, a GTA-t. Nos, tudósaim iszonyatosan profi cyborgokat gyártottak, akiket irányítani lehet. Élô városi környezetben arra mennek, azt csinálnak, amit én mondok nekik, azaz pontosabban, ahogyan irányítom ôket. A játékot gyártó céget már tavaly felvásároltam, és rengeteg kiváló magyar fejlesztôt vetettem fel velük. Minden eseményt műholdrendszek közvetítenek a központi gameplay szervernek, ahol egyelôre én vagyok az egyetlen bejelentkezett játékos, egyben az egyetlen tesztember. Szóval most jól kitöltöm pár gengszteren a dühöm. Az esetleges polgári áldozatok miatt sem kell aggódni: teljesen le van tesztelve állásmentési rendszerünk, mely visszarepíti a világot a játék kezdetének idôpontjába az emlékadatokkal, melyeket a kómába esô játékos agyával "elhitetünk", az idô folyásának alternatív ágában töltött komatikus játékidô alatt.
Ha ez a megoldás valami véletlen folytán befuccsolna, arra az esetre még mindig ott vannak speciális GTA mentôautóink, melyek az áldozatok halálának helyére érve (a központi rendszer teljes adatbázisából kinyert DNS adatok alapján) gyorsklónozással létrehozzák az új gazdatesteket, tárolt adatok alapján teljes személyes leltárát leszintetizálják, felöltöztetik ôket, majd szintén mentett tudat- és gondolatrendszerüket agyukba töltik. Tiszta, mint a hó. Nem?
Idén kezdjük a projectet, mely a Happy Earth nevet viseli, és az itt kikisérletezett állásmentéses és gyorsklónozásos technológiákat alkalmazzák majd. A teljhatalmú világszervezet örömöt és boldogságot hoz majd erre a megtört, meggyötört Földre...
Nem is mondtam.. vettem néhány újabb bolygót, és elkezdtünk lakhatóvá tenni néhány újabb naprendszert. (már ébredezik a kedves, így még gyorsan elmondom:) Megépítettem a teljes Magyarországot átszövô metrórendszert, és mellesleg kap a tömegközlekedés is pályákat, párhuzamosan az enyéimmel. Alig várom, hogy kipróbáljam legújabb kedvenc turbómetró--
2002. január 23-án, 21:26-kor, talán holnap nem kések melóhelyrôl?...
valós :( világ álomvilág :)
Ma nem halt le a szerver, nem mentem a fônökkel konditerembe, nem kajáltam elit helyen majd néztem mozit k3y-jel. Viszont megvettem a vonatjegyeket haza és vissza. Rohadt pénz... úgy fogy, hogy alig bírom kapkodni a fejem.
A meló nagyon jól halad, imádom a sikerélményt... Cirn olvasta a blogomat, és azt mondta, tetszik neki. Egyébként a biztonság kedvéért ideteszem az ô bloglinkjét is.
Izomláz Rulez(???), hétfôn voltam konditeremben és nagyon hulla vagyok már tôle. Nemrég kezdtem újra és még csak a bemelegítô fázisban vagyok. Hetente legalább kétszer kellene menni, de mindig túl sok a meló, és általában csak hétfônként jön össze.
Komolyan mondom, kezdek olyan hangulatba ringatódni, mint amikor kinn voltunk két hétre az elôzô munkahelyemtôl Pittsburgh-ben. Simán ment a fejlesztés, esténként jókat kajáltunk, hétvégén meg bérelt Chevy-vel téptünk 70 mérföldes átlagsebességgel (állítólag, ahol 65 a megengedett, ott 71-nél már lekapcsolnak a copok...) Niagara Falls-ba (a kanadai oldalra) magyarlátogatóba. A különbség csak annyi, hogy hétvégére nem tudok kocsit bérelni, fele akkora távolságot kell áthidalnom, magyarul kell beszélnem, nincs "terülj-terülj asztalka" céges bankkártyám, ez itt nem amerika, és szerencsére nincs olyan hideg, mint akkor vala :)
Hoty? Mijaz? Ajj, az ember nem alhatja ki magát rendesen, zavarsz itt telefonon, Johnny... Jól van, OK, nem haragszom, most nem kell annyira megijedni, megrettenni, elôfordul, hogy az ember rosszkor hív valakit na. (ugye milyen nagylelkű vagyok? persze az én hibám, hiszen nem kapcsoltam ki a mobilt lefekvés elôtt...) Desohatöbbszörugyetudod?
Miféle út? Hogy nem bírnak velük? Mondtam, hogy rátermett srácokat válogassatok negyedeink élére... Végülis esô után köpönyeg, de muszáj ezért személyesen odautaznom? Hogy egyébként nem adják el/át a Keleti Partot? Minek a keleti partját? Ja OK.
Micsoda? Pitbull? Sohasem hallottam még ilyen városról...
Tudod mit? Hívj fel úgy tíz perc múlva, van egy másik hívásom...

A másik -1024 bites realtime titkosítású- vonalon a Mars-expedícióm keresett. (biztos nem a Vörös Bolygóról, mert túlságosan valósidejűnek tűnt beszélgetésünk... hacsak ki nem ötöltek valamit megint ezek az agyafúrtak :) Kiderült, hogy az amcsik túloztak az évszázados lakhatóvá tételi tervvel kapcsolatban. Tudósaim néhány új felfedezésnek és a nagy titokban kifejlesztett Materializálási és Teleportálási Eljárásrendszernek (MTE) köszönhetôen néhány hét alatt lezavarják az egészet. A bolygót már tavaly megvettem, és pénzeltem a médiát, hogy álhírekkel megvédje álmaim projectjét részleteinek nyilvánosságra kerülésétôl.
Azt nem is mondtam, hogy cégbirodalmam egy hónapja képes megfelelô mennyiségű energiából és/vagy információból tetszôleges minôségű, formájú, alakú (, stb, stb) anyagot létrehozni. Persze ez az alapja a MTE-nek is :)
OK... kedvesem alszik. Addig el tudom még mondani, hogy nemrég gyártották le az elsô példányokat az antigravitációs hajtóművekkel felszerelt többéltű "flottámnak". Ma este jól kipróbá---
2002. január 23-án, éjfél után (00:01), elalvás elôtt...
valós :( világ álomvilág :)
És valóban jobb volt a kedd, mint a hétfô! A szerver csak háromszor, de sebaj. Kiderült, hogy bennevagyok a ky3blogban... méghogy jó arc... én? Aki a házig vitetné magát, csak hogy k3y-t közúti szabálytalanságba hajszolja? :)))
Meló után k3y-jel és cirnnel találkoztam. Hazatámogattuk szegény beteg cirnt, igaz ugyan, hogy ment a saját lábán is. Aztán mélyértelmű eszmecserébe bonyolódtunk a Westend tetjén egy nagyon király étteremben, k3y és én. Persze csak miután lejártuk a lábunkat az összes szinten... Utálom, hogy ilyen gyorsan fogy a pénz, ha ez így megy, ebben a hónapban éhen fogok halni...
A pszichofilm (ne szólj szám vagy mi) király volt, én a negatív fôhôsnek drukkoltam, mert neki volt az egész bagázsból normális dialektusa :)
Szándékos szemétkedés az amcsiktól, hogy a filmjeikben csak akkor szerepelhet brit színész, ha ô testesíti meg a gigahipergonoszt. Szemét szenteskedô, múltidézô részrehajlás. Bezzeg Carpenter tudta alkalmazni a pozitív fôhôsök között egyik filmjében a Snatch-es Turkish-t... Lám, vannak kivételek...
Tudom ugyan, hogy minden csak akkor megy jól, ha magad intézed, de úgy döntöttem, egész kedden a menedzsmentekre bízom az üzleteket, és egyéb vezetôkre egyéb más területeket.
Az Activity-party nagyon jól sikerült, a két lány már hajnal ötkor kidôlt, azóta is édesdeden alszanak, nem mertük felkelteni ôket... Az egyetlenem viszont nem nyughatott, szerencsére azért minden második órában aludni tért vagy négy órára, csak hogy újult erôvel vethesse be magát a játékba. Logot írni egész nap nem volt idôm. Most is csak azért írok, mert alszik. Mint a tej. Vagy mint a bunda.
Azt talán még releváns itt megemlíteni, hogy ügynökeim jelezték SMS-ben, megint sikerült valami nagyobb szigetet cakk-pakk felvásárolni. Ez most nagyobbacska, mint a múltkori, az az Ausztrália vagy hogyishíjják... Ez is A-val kezdôdik, ha jól emlékszem. Mi is a neve? Af.. Af.. affene, nem jut eszembe. Sebaj. A lényeg, hogy az új űrállomás jobban üzemel a vártnál. Lesz rajta teniszpálya, versenypálya, meg még egy csomó minden.
Végre kipróbálhatom a legújabb lángvörös Ferrá---
2002. január 21-én, este, elalvás elôtt...
valós :( világ álomvilág :)
Lehalt. Ma is... Kétszer is. Mármint a szerver a cégnél. Adjatok egy... mondjuk katanát. Kettéhasítom, kirúgnak, nagyon király lesz :) De nem. Inkább nem! Gyáva. Lehet. Vagy inkább elôrelátó... Mindegy, legalább reggel esett. Imádom az esôt. Meg a ködöt, fôleg a ködöt.
Holnap jobb nap lesz, tudom...
Megvan, igen! Már megint nyertem. De mindenhol. Ha ez így folytatódik, tényleg nem tudom, mit csinálok azzal a sok pénzzel. Ráadásul az asszony ma megint meg akart lepni szülinapom alkalmából. Igaz ugyan, hogy nem ma volt, de sebaj, nem jegyezhet meg mindenki mindent :) Szóval elhozta két, hozzá hasonlóan tápos barátnôjét Activity-zni. Mit ne mondjak, elég aktívak... ;) Alig tudtam elszabadulni, hogy mindezt leírjam... szóval talán még annyit, hogy az új Porsché---