Még régebben beállítottam a sarokba egy szervert: fogtam a régi asztali gépemet, rákötöttem az egyik külső vincsimet (úgy tudtam, nincs magában a házban hdd) és telepítettem rá egy Ubuntu Linuxot. Azt is megoldottam, hogy távolról bekapcsolható legyen (ld. egyik korábbi poszt), ám gazdaságossági megfontolásokból rászoktam arra, hogy kikapcsolás után áramtalanítom.
Ez egy újabb problémát vetett fel: kiderült, hogy az alaplap eleme kimerült, így mindig elfelejtette a dátumot és néhány beállítást. Emiatt egyrészt indítás után F1-et kellett nyomni, másrészt viszont kiakadt a linux, miszerint a jövőben mountolták a hdd-t és mindig karbantartási módban kellett fsck-t intézni, majd újraindítani (praktikusan “fsck;reboot”).
Megelégeltem a dolgot, hiszen így is lassú volt az egész rendszer USB-s külső winchesteres megoldással. Kicseréltem hát az elemet és kiderült, hogy valójában a régi vincsim benne van a házban, csak nincs bekötve (régen használtam, na:)). Bekötöttem hát, majd lementettem róla minden hasznosat.
Átültettem rá a rendszert (az eszköz szerencsére ugyanolyan tárkapacitású volt, mint a külső) a következő módon:
- átmásoltam az MBR-t (első 512 byte)
- particionáló programmal megformáztam az új partíciókat
- rsync-kel átszinkronizáltam mindent, kivéve a sys, proc, mnt, media és egyéb direket
- létrehoztam említett jegyzékeket az új helyen
- kilestem, mi az egyes partíciók UUID-ja
- ez alapján átszerkesztettem a /etc/fstab és a /boot/grub/menu.lst konfigfájlokat
- miután már szépen ment a rendszer a saját lábán, átmozgattam a külső vincsi adatpartícióján tárolt cuccokat az új helyükre
(Nem ment minden ilyen simán, pl be kellett bootolni live cd-ről és újratelepíteni a grubot.)
A lényeg: most már van egy gyorsabban működő szerverem és plusz egy külső vincsim 🙂